Veszprémi Utánpótlás

A Veszprémi Utánpótlás Kosárlabda Egyesület az elmúlt két hétben a nyári táborát tartotta, ahol a különböző korosztályban pallérozódó kosaras palánták fejleszthették játéktudásukat napi két edzéssel. Ennek apropóján beszélgettünk Szabó Péterrel és Naményi Márkkal, a veszprémi utánpótlás szakmai vezetőivel.
 
Milyen előkészületekkel jár egy ilyen tábor megszervezése?
Naményi Márk: Szakmai oldalról a legfontosabb dolog, hogy a jelentkezett gyerekeket a saját korosztályukba soroljuk, így biztosítva a korosztályos egyéni képzés követelményrendszerét megvalósító edzéseket. Ezt követte egy komplett szakmai terv a két hétre, amelyet a táborban résztvevő edzőkkel közösen alkottunk meg. Minden egyéb - például étkezés, terembérlés, szükséges eszközök - szervezése adta a hátteret a táborhoz, amelyekről szintén időben kellett gondoskodni.
 
Hány gyerek vett végül részt, milyen korosztályokban, és kik voltak azok a szakemeberek, akik a nyári táborban a fiatalokkal dolgoztak?
Szabó Péter: A két hét alatt több mint száz gyerekkel foglalkoztunk, a hattól a tizennyolc éves korig. A gyerekeket mindkét héten három korosztályra bontottuk. Én foglalkoztam a legkisebbekkel, Szeifert Zalán a középső csoporttal és Naményi Márk a legidősebb korosztállyal. A munkánkat segítették az egyesület további edzői: Kis-Szitár Zsófia, Békefi Zoltán és alkalom adtán Birkás András is.
 
Mi volt fókuszban, mely készségek fejlesztésére helyeztetek nagyobb hangsúlyt az egyes korosztályok esetén az edzések során?
N.M.: A legkisebbeknél a célunk az volt, hogy olyan edzéseken vegyenek részt, amiket - amellett, hogy megszeretik a kosárlabdát - rendkívül élveznek is. Ezért többször előkerültek a lufik, a színes bóják, a gumilabdák és még sok-sok olyan eszköz, amivel színesebbé tudtuk tenni az edzéseket. A nagyobb korosztályoknál, ezzel ellentétben komoly kosárlabdaképzést szerettünk volna megvalósítani a két hét alatt. Ennek megfelelően a dobás, a labdavezetés és a passzolás készségfejlesztésén túl, olyan egyéni játékelemeken dolgoztunk, amikre év közben nem jut annyi idő.
 
Milyen volt a hangulat? Voltak esetleg szabadidős programok is?
Sz.P.: Öröm volt látni, hogy az idősebb játékosok megtalálják a közös hangot a kicsikkel és fordítva is. Emiatt mindkét hetet családias, nagyon jó hangulatban töltöttük. Amikor éppen nem edzés volt, fagyizással, sétával vagy társasozással ütöttük el az időt.
 
Összességében elégedettek vagytok a mögöttünk álló két héttel?
N.M.: Teljes mértékben. A játékosok hozzáállására nem lehet panaszunk. Rengeteget és nagyon jó minőségben sikerült edzenünk. Az edzői gárdának pedig egy remek lehetőség volt, hogy együtt terveztünk és egymástól tanulhattunk két hétig.
 
Van esetleg olyan újdonság, amit a következő hasonló táborra már bevezetnél? (Opcionális a válasz)
Sz.P.: Idén is már rengeteg új eszközt tudtunk használni pl.: Polar pánt, azonnali kamerás visszajátszás, stb. Jövőre szeretnénk további hasonló edzést segítő rendszereket és eszközöket bevezetni, hogy a munka minőségét tovább fokozhassuk.
 
Mik a további tervek a nyárra a fiatalok számára? Mikor kezdik a felkészülést a következő szezonra?
N.M.: Mindenkit “elküldtünk” nyári szünetre. Az állóképesség fenntartásán kívül a következő két hétben semmilyen edzést nem tervezünk. Július 25-én néhány utánpótlás csapatunk elkezdi a fizikális felkészülést a következő szezonra, a többi pedig augusztus 1-én áll munkába.
 
Hogy látod, hányan kerülhetnek fel a nagycsapathoz idén?
N.M.: Egyszerű a képlet: keményen kell dolgozni! Az U18-as és az U16-os korosztályban is vannak olyan srácok, akiket egész évben figyelünk. A megfelelő hozzáállás alap követelmény a felnőtt kosárlabdához. Ha ez megvan, utána értékeljük a technikai, taktikai és mentális érettségét. Ha egy utánpótlás játékost ezek alapján késznek látunk felnőtt kosárlabdát játszani, akár év közben is felkerülhet. Jelen állás szerint három, saját nevelésű fiatal kap lehetőséget, hogy megmutassa magát a felnőtt csapatban.
 
Mi lesz az elvárás az egyes korosztályok esetén a 2022/23-as idényben?
Sz.P.: Egyik korosztálynál sem elvárás csapatszintű eredményt elérni. Ez azért van, mert inkább a játékosok egyéni képességeire fókuszálunk, mintsem eredménykényszer alatt szerepeltessük az utánpótlás csapatokat.  Fontos, hogy minden játékos és szülő tisztában legyen ezzel. Összegezve tehát az egyetlen elvárás az egyéni fejlődés, amihez rengeteg munkára van szükség.